Kedves Attila,
olvastam az ELTE Online veled készült decemberi interjúját. Ennek kapcsán szeretnék megosztani veled egy-két észrevételt, javaslatot, illetve kérdeznék is néhányat, ha megengeded.
Az interjú elején világosan kiderül, hogy tudtál arról, hogy elődöd, Garbai Ádám nem tölti ki elnöki mandátumát. Nyilvánvaló, hogy e tudás birtokában időben fogtál hozzá csapatod megszervezéséhez, mint ahogy említed, „volt szó erről [ti. a választásokon való indulásról] korábban is [értsd Garbai lemondása előtt, amely mintegy három hónappal a ciklus lejárta előtt történt]”. Garbai tehát tudott indulási szándékodról, mint ahogy Te is tudtad, le fog mondani. Mindez azért fontos, mert ez a „külsős” indulókkal szemben nem korrekt. Az elnökválasztó Küldöttgyűlés időpontja a lemondás bejelentéséhez képest lett „kimatekozva”, jóformán ellehetetlenítve ezzel a „külsős” indulókat. A rendszernek mindenképpen nyitottnak kell lennie, jó lenne, ha Te mint elnök megteremtője, őre lennél e nyitottságnak.
A fentiekhez kapcsolódik még egy apróság, amelyre feltétlenül fel szeretném hívni a figyelmet. Az elnökválasztó Küldöttgyűlést közvetlenül megelőző záró Küldöttgyűlésen elfogadásra került többek között a Gazdasági Bizottság, vagyis Csősz Gábor beszámolója (a dokumentum sajnos még mindig nem érhető el a HÖK-honlapon, itteni kérésem így nem teljesült maradéktalanul), amelyben azt olvashatjuk, hogy „Október 25-én részt vettem Ritzl Andrással az EHÖK Gazdasági Bizottságának ülésén.” Tekintve, hogy a Gazdasági Bizottság egy főből (!) állt és áll ma is, szomorú tény, hogy az említett ülésen Ritzl András, a jelenlegi gazdasági bizottsági elnök is jelen volt, pláne annak tükrében, hogy Garbai Ádám novemberi hatályú lemondása ekkor már hivatalosan is be volt jelentve. Azt hiszem, világos, hogy a „betanítás” során szerzett tapasztalat akár komoly versenyelőny is lehetett. Egy indulni szándékozó mezei hallgató ugyan hogyan vehetne részt efféle üléseken?
Attila, nagyon fontos, hogy az utódlás tarthatatlan rendszerével leszámolj. Ennek (is) egyik nagyon fontos eszköze a transzparencia megteremtése, amelyről beszélsz is az interjúban. Mégis, aggodalommal olvastam ezt a szakaszt, mert azt látom, hogy nem áll szándékodban mindent megtenni annak érdekében, hogy az internetes adatszolgáltatás kiterjedjen akár a BTK HÖK pénzügyeire is (költségvetés, szerződéstár stb.). Egyből óvatosságra inted magad és különféle bürokratikus akadályokra hivatkozol. Véleményem szerint a gazdasági átláthatóság korrekt, webes megteremtése ugyanúgy halaszthatatlan és kikerülhetetlen feladata a mindenkori elnöknek, mint a különféle jegyzőkönyvek elérhetőségének felügyelete. Sőt, hadd ne mondjam, hogy a HÖK iránti bizalom visszaszerzésének egyik alapvető lépése pont a gazdasági, pénzügyi transzparencia azonnali megteremtése. Éppen ezért kérdezem, (1) melyek azok a konkrét jogszabályok, amelyekre az interjúban utalsz. Továbbá szeretném megtudni, hogy (2) milyen strukturális keretek között (csoportosítás, archívum, friss döntések helye stb.) jelennének meg a honlapon az információk (én például az Ellenőrző Bizottság és a Választási Bizottság ügyrendjét és a Küldöttgyűlések esetében a jelenléti ívet és a kapcsolódó munkaanyagokat is szívesen látnám ott), jelenleg a struktúra ugyanis átláthatatlan, mindenképpen felülvizsgálatot igényel. És fontosnak, előremutatónak tartanám, ha a struktúra kialakításának és az információk (esetleg visszamenőleges) feltöltésének határidőt szabnátok. (3) Mit tartasz reális határidőnek? A határidők a hallgatók felé történő kommunikációban és a küldöttgyűlési munkában egyaránt fontosak, s engem is megnyugtatna, hiszen nem értem, hogy az online módon megvalósuló és széles körű transzparencia megteremtésének irányába az előző ciklusban a Kommunikációs Bizottság elnökeként miért nem tettél lépéseket, dacára az ún. listabotrány kirobbanásának. Ha netán kevés lenne a humán erőforrás a vágyott minőségű transzparencia gyors megteremtésére, javaslom, hirdessetek meg pályázatot az e feladatokban való közreműködésre, akár némi juttatással. Attila, a döntés, a felelősség a Te kezedben van, kifogásnak helye nincs. A minőségi transzparencia mihamarabbi megteremtése a legsürgetőbb feladat. Arra kérlek, bátran használd ki reális mozgásteredet, ne legyél önmagad hiperérzékeny fékje, arra ott a Küldöttgyűlés és nem utolsó sorban az Ellenőrző Bizottság.
Szeretném továbbá megkérdezni, hogy (4) van-e olyan pont, amelyet a Thomas Kuhn Mozgalom programjából átvehetőnek ítélsz? Azért is kérdezem ezt, mert mint az interjúban olvasom, a Thomas Kuhn Mozgalom által javasolt időnkénti közmeghallgatás rendszerét, amely a hallgatók irányába történő komoly, gesztusértékű lépés lenne, illetve minden tekintetben érvekkel alátámasztható minimum, amelynek a hallgatók rendelkezésére kellene állnia, „lesöpörted az asztalról”. Mondom ezt azért, mert e kérdésben sem a konstruktív hozzáállást tapasztalom a részedről, hanem kifogással találkoztam kifogás hátán, amelyeket persze Te magad érvénytelenítesz azzal, hogy végül megjegyzed, „A közmeghallgatás csak nagyon-nagyon átgondolt formában működhetne.” Bocsásd meg nekem, de hadd legyek a játék kedvéért egy picit cinikus. (5) Tényleg nehéz lenne ezt „nagyon-nagyon” átgondolni? Szerintem csak akarni kellene, én egészen biztosan szívesen leszek a segítségedre ez ügyben. Az általunk vázolt rendszer a napnál is világosabb hallgatói érdek, ösztönöz a közügyeinkben való részvételre, a színesebb hallgatói közélet lehetőségét hordozza magában, a személyes visszajelzés fóruma lehetne. Az interjúban összemostad a közmeghallgatás rendszerét a TKM azon másik újító javaslatával, hogy egyes HÖK-ös pozíciókat (pl. webszerkesztő, pályázatíró) demokratikus módon, pályázat útján töltessünk be. (Tévedsz, hogy egy pályázat útján kinevezett munkatárs esetében elvész az elnök felelőssége a kinevezettel szemben. Nem az önkény a felelősség.) A közmeghallgatás rendszere alatt olyan fórumokat értünk, amelyeken a hallgatók saját társaik előtt a HÖK-vezetés elé tárhatják javaslataikat, problémáikat, kérdéseiket. Azt gondolod, hogy egy közmeghallgatás alapján valakinek ítélkeznie kell (ezt a szót használtad az interjúban). Nos, ez tévedés, meg kell hallgatni a kritikát és cselekedni. Minden ellenérv, amelyet említettél egy egyhetes előkészítő munkával röhögve tisztázható, a javaslatot pedig akár a Küldöttgyűlés elé is lehet terjeszteni, de elnöki hatáskörben is dönthetsz a bevezetéséről.
És itt jön be az elnöki hatáskör, hogy képes vagy-e élére állni ilyen és efféle kezdeményezéseknek, amelyeknek ráadásul a Küldöttgyűlésben támogatottsága is van (gondolj az elnökválasztó Küldöttgyűlésre). Az elmulasztott lehetőségek ugyanúgy hibák. Lehetetlen, hogy egy jó ideje működő struktúrában ne ütköznének ki az évek során problémák, amelyeket orvosolni kell, vagy ne lennének dolgok, amelyeket jobban lehetne csinálni. A hallgatói érdek nem azonos az elnök rapszodikus döntésével. S hogy miért használom a rapszodikus szót? Talán emlékszel arra, amikor még elnökjelöltként megkértelek mint kommunikációs bizottsági elnököt, hogy a Thomas Kuhn Mozgalom által szervezett, a nyilvánosságnak szánt bemutatkozást, amelyre előzetesen téged mint elnökjelöltet és a csapatodat is meghívtalak, a HÖK reklámozza a hallgatók körében. Akkor és ott azt válaszoltad erre, hogy aggályosnak tartanád, szó szerint. Mire megjegyeztem, hogy akkor a kampányra való tekintettel talán le kellene mondanod a kommunikációs bizottság vezetéséről. Azt hiszem, ez egy rapszodikus dolog volt, amolyan „nemakarom”, észérvekkel alátámaszthatatlan. El kell, hogy mondjam, tulajdonképpen elégedett voltam a megoldással, amely szerint a Thomas Kuhn Mozgalom (sajnos eldugott) HÖK-ös kampányoldalára kikerült a meghívó, de a hallgatói érdek értelemszerűen az lett volna, hogy minél többen tudomást szerezzenek a programról, hiszen az kifejezetten nekik szólt. Éppen ezért nem értem, hogy tulajdonképpen mit tartottál aggályosnak, amikor a lehetőségetek hasonló bemutatkozásra, vagy akár a részvételre adott volt.
Szeretnék még egyszer eredményes munkát kívánni, s szeretném – a Thomas Kuhn Mozgalom nevében – ha számíthatnánk konstruktivitásodra, bízunk benne, hogy az erőtlen kifogások helyét nyitottság, kompromisszumkészség és efféle, egy vezető által feltétlen gyakorlandó erények veszik át.
Végezetül, kérlek, ne érezd kompromittálónak, de levelem a Thomas Kuhn Mozgalom blogján is meg fog jelenni mint nyílt levél. Ennek oka a következő: jelenleg a BTK HÖK Küldöttgyűlésében – számomra érthetetlen módon – nem divat, hogy különféle felvetéseket, javaslatokat időnket nem kímélve, kimerítően megvitassunk, jóllehet új, innovatív ötletek, javaslatok nem is szoktak mostanság felbukkanni az üléseken, amelyek így valóban arra a kéztornára redukálódnak, ami a bizottsági, intézeti beszámolók elfogadásához szükséges. Ez nevetséges, különösen azért, mert a Küldöttgyűlést mostanság nem is hívták össze gyakrabban, mint azt az említett adminisztratív kötelesség megköveteli (szemeszterenként egy ülés). Ezt a gyakorlatot mint küldöttgyűlési tag persze sérelmezem, azért is, sőt legfőképpen azért, mert a küldöttgyűlések csekély száma és esetenként morálja nem teszi lehetővé a hatékony, naprakész munkát. Éppen ezért, újító módon, nyílt levélben fordulok hozzád megjegyzéseimmel, és öt számozott kérdésemmel, remélve, hogy e kérdések (és esetleges továbbiak) érdemibb, méltóbb Küldöttgyűléseket eredményeznek majd.
És bár ennek nem itt lenne a helye, mégis, ehhez kapcsolódóan hadd ajánljak a Választási Bizottság figyelmébe egy apró javaslatot. A Küldöttgyűlési tagoknak ezentúl ne csak a kész küldöttgyűlési meghívót küldjék ki (a szükséges munkaanyagokkal együtt), hanem egy ezt megelőző fázisban, adott határidővel bizonyosodjanak meg róla, hogy egy képviselő sem szeretne teljes jogú napirendi pontot felterjeszteni, kezdeményezőleg szót kérni; vagy hirdessék ki előre a tervezett Küldöttgyűlések időpontját adott, belátható időtávra és így a képviselő tudja előre jelezni szándékát.
Válaszaidat előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Zákányi Péter
